Lövey-Varga Éva: Fémlemez karcolatok - A Föld Napja Árpilis 22

Alkotások és fotó: Lövey-Varga Éva (Bíborvirág)

Copyight 2020. ápr. 22.

A Föld Napja - Április 22.

Sok hulladékot gyűjtöttem össze, az elmúlt évben. Nem kimondottan hulladékokat, hanem olyan anyagokat, dobozokat, papír- és műanyag termékeket, amelyeket amúgy kidobálnánk a belőlük elfogyasztott ételek, eszközök, vásárolt italok és más egyéb dolgok elfogyasztása, felhasználása után.

Meglehetősen tetemes mennyiség gyűlik össze, ha kicsit gondosan és figyelmesen kezeled a dolgokat, és hamarosan meglátod, hogy mennyi mindent is dobálsz ki feleslegesen, vásárlás után.

Vagy mégsem?

Mennyi mindent lehet készíteni ezekből, napi felhasználásra, díszként, alkotásként is!

Milyen hasznos lehet, már nem csak a gyereknevelés vagy felvigyázás során is, mindegyik.. néha épp a belőle készült szépséges vagy praktikus alkotás miatt.

Gyerekkoromtól kezdve tanítottam a társaimat, és neveltem a mellettem levő gyerekeket.

Sok jó és sok rossz tapasztalatom volt a kitűnőmmel, a feddhetetlen és négy sarokba zárt élettel, a disco és más helyeken való részvételek elmaradásával.

Sokat gondolkodtam az elmúlt napokban.

Nem csak a COVID-19 speciális vírusai miatt, hanem a szakmáim miatt is. Főszekresztő laptulajdonosként jöttem vissza tanulni, mára már egy teljes laprendszert alakítottam ki, észrevétlenül is, a mindennapi készülések és feldolgozások, a munkák, tanulás és vizsgák mellett is. 

Hatalmas gond, hatalmas tudás, válogatás, szelekciós készség, türelem, figyelem és kommunikációs igény kell hozzá, megfelelő informatikai ismeretekkel, irodalmi és történelmi, tudományos, művészeti felkészültséggel. 

Mondhatni, műszaki-irodalmi-művészeti páyafutással, gyerekkortól folyamatosan, mindennapi módon végzett tevékenységekkel meg sem kottyan, fel sem tűnik. 

Ha más kezébe adnám, két óra alatt kikészülne és feladná.

Miért is? Nem képes olyan gyorsan olvasni, több nyelven, szelektíven válogatni, kezelni a programokat, a gépeket, az eszközöket, a telefont, és mellette ellátni a saját életét, és másokét is maga körül, miközben folyamatosan pszichikai, tudományos tájékoztatást is nyújt, irányt mutat, korosztálytól függetlenül, egyéni képességekkel.

A Föld Napján ezek a gondolatok csak még megterhelőbbé válnak, hiszen fel tudod és felméred azokat a tényeket is, amelyeket ők a minennapi gondjaik melett nem látnak, másként látnak, nem élnek meg, fel sem vesznek, vagy meg sem értenek, mert a "nem értek hozzá", "kell egy szakember", "fizetnem kell érte", "keresnem kell valakit"  módszerekkel tovább passzolják másnak, amit neked azonnal kérdés és kérés nélkül egyedül kell megoldani.

Aztán rádöbbensz, ha a munkád ára nem térül meg, neked nincs miből  fizetni, nincs miből élni, ha más fel nem fogva a munkáid értékét, az ingyenességet fitogtatva tovább lép, és .. gondolod, hát fizessen máshol, és keres vele, miközben nálad megkapná a teljes összeget, ha megfelelően léphetnél, esetleg nyomozhattak volna.

Közben kiderül, milliárdokat csináltál és csinálsz, a jogdíjat meg nem találod sehol..

Sokat mond az élet, meg sokat mond az államvezetői, iskolai tanári, vagy munkahelyi vezetői felelőtlenség, s a saját munkád során, mikor minden a te kezedben összpontosul, hamarosan megérted, hogy még megterhelőbb, ha a másik ott a posztján nem ért semmihez, és a neked azonnal megoldanó dolgok megoldása órákat vagy hónapokat késik, vagy esetleg eltűnéskor, lopáskor nem nyomoznak, vagy nem jutnak el a levelek, emailek elektronikus anyagok a címzetthez, mert az nem ért hozzá, spameli a leveleket, beállítási nehézséggel vagy örökre letiltja a nyomogatásaival azt, amit nem kellene.. sok van a lehetőségek tárházában, az életben.

Mennyi minden műlik kis nüanszokon, amire nem gondolsz, csak a Föld Napján, vagy ha baj van, vagy ha éppen egy fáradt, kimerült szerzőt, egy depressziós művészet biztatsz, vagy egy hajléktalan és tehetséges szerzővel kerülsz szembe, aki tanár volt, és mások adtcseréi miatt elvesztette mindenét és mindenkijét, és csak állsz és áll egyedül a világban.. Miközben nem mondhatod el, és nem mondod el, mi is van a te életed hátterében, hanem mosolyogsz és segítesz.. 

Hát ez a világ.. Ez a Föld Napja..

S lehetne még elmélkedni, vagy példákat sorolni az élet röpke perceiből..  s lassan már elszaladt a Te életed is, rád is vigyázni kell, ha nem is vigyáztál magadra, vagy msáok nem vigyáztak rád, összekeverve, megtévedve a nevek hasonlósága, az arconások azonossága, vagy a helynevek azonossága, vagy cseréje által

Ilyen a világ, és sajnos kell a fegyver.. magad ellen is.. Mert ha feladod, az életet veszted el, és ott találod magad a műtőasztalon, semmi nélkül, cselekvésképtelenül, vagy a bosncasztalról szálsz le csodával hasonlatos módon, és utána semmi és senki nem kérdezi meg, emékszel, mit csináltál, mit éltél meg, vagy mi történt? Hol kérdezik meg, ha fizetned kell, vagy igazolnod bármit, amit akkor eltüntettek? Gondolkodj, az életedért harcolsz...

A mai nap néhány kis joghurtos fémlemezkét elővettem, kisimítottam egy fültisztító pálcika segítségével, a képen látható módon, és elkezdtem megkarcolni, kidíszíteni domborműves alkotásként, kis játékként, megmutatva gyereknek, felnőttnek, hogy lehet vele mit kezdeni, egyszerű vonalakkal, ábrákkal is.
Talán még szép is lett, pedig csak néhány perces alkotásnak, bevezető alapnak szántam, több más alkotáshoz, mozaikhoz, és más dolgokhoz.

Tompább hegyű grafitceruzával kezdtem a vonalakat meghúzni, satírozni hogy a lemezke domborulatai meglegyenek. Ezekhez még nem kellenek komoly fémszerszámok, de egy slicer-rel vagy ollóval is meg lehet őket dolgozni a domborműves alakítások után.

Rákerült egy kis szignó is, játszva a tükörírásokkal, hiszen a dombor felületen már visszaírt írásjelek jelennek meg, a kézírás kicsit titkosítottá válik.

Játszani lehet, játék az egész élet!