Lövey-Varga Éva (VAEUAEB.PTE): Mágia a Római Birodalomban -Az átoktáblák és szerepük 2016

 

Lövey-Varga Éva (VAEUAEB.PTE): Mágia a Római Birodalomban -Az átoktáblák és szerepük

A mágia és végeláthatatlan keretei

"A mágia és végeláthatatlan keretei Hogy mi is a mágia? Alapvetően azonnal ez a kérdés fordul meg az ember fejében. A „magyar nyelvű művek azt sugallják, hogy a mágia az okkulttal, az ezoterikussal, a varázslással, a babonákkal és babonasággal, a boszorkányokkal, a démonokkal, a titkossal, az elrejtettel, a csak kevesek, a beavatottak által ismerttel kapcsolódik össze. Arról nem is beszélve, hogy a fogalom tartalmilag mintegy önmagába zárja a befolyásolásnak, a történések alakulását meghatározni akarásnak (az átoknak és/vagy az áldásnak) az igényét.” – írja a Nagy Árpád Miklós által szerkesztett két kötet recenziójaként írt cikkében Jakab Attila.1 Erre számtalan példát hoz maga is. Ezek közül egyik legfontosabb talán a mindenki által ismert mágikus gyűjtemény, a halottakhoz írt egyiptomi levélegyüttes, melyet ő maga is említ.2 Ezekben a levél küldője az őt magát, vagy esetleg akár családját sújtó szerencsétlenség közepette a sorsának jobbra fordulását halott, elhunyt rokonától remélte.3 Példaként említi Mezopotámiából a szülés megkönnyítésére szolgáló mágikus ráolvasásokat, rituálékat is, vagy éppen a rituális tisztaságot szabályozó kyrénei törvényt, és esetleg a császárkori varázsszövegeket, amelyekben egyiptomi motívumok mellett zsidó, görög, mezopotámiai és még a perzsa hagyomány elemei is világosan kimutathatók.4 A Magyar Katolikus Lexikon meghatározását idézi még, a megértés kedvéért mely szerint a „mágia (a görög mageia szóból): eredetileg a mágusok tudománya, később a varázslók titkos cselekedeteinek többnyire negatív megjelölése”, olyan tárgyak, rítusok, személyek, melyek az elérendő céllal semmiféle kapcsolatban nem levő eszközökkel titokzatos, rendkívüli hatásokat válthatnak ki, s ilyenkor a varázsló az isteni hatalomtól, erkölcsi törvényektől függetlennek érzi magát.5"

------

Lábjegyzetek

1 JAKAB, A. „REHABILITÁLT” MÁGIA. In.: Buksz 26. évf. 4. sz. (2014. tél), 303. 2 Erről bővebben HORVÁTH, Z., Levelek a túlvilágra: a mágikus erővel felruházott halott, I, 42–92. NAGY 2013a 3 JAKAB 2014, 303. 4 JAKAB 2014, 303. 5 Magia. In.: MKL (é.n.), http://lexikon.katolikus.hu/M/m%C3%A1gia.html 

A kiadvány mind önállóan E-book formátumban, mind pedig kötetben megvásárolható.

Emailben vagy a beviteli mező használatával

(Lövey-) Varga Éva: Késő római fegyveres sírok, Pécs, 2013.

 

(Lövey-)  Varga Éva:

Késő római fegyveres sírok, Pécs, 2013.

"Bevezetés, kutatástörténet Ma a provinciális régészet közel több mint 200 olyan publikált lelőhelyet tart számon, ahol valamilyen temetőt, vagy temetőrészletet tártak fel. Ezek legnagyobb része emberi maradványokkal és tárgyi mellékanyaggal ellátott sírparcella, sírkert, síremlék vagy sír volt. Ezek a feltárások, és a belőlük eredő leletanyag történeti forrásként kezelendő, hiszen az adott korszak gazdasági helyzetére, társadalmának szerkezetére vonatkozóan máshonnan nem szerezhetünk forrásokat, információt. Mindezek ellenére valós probléma, hogy a temetők kutatása és feltárása – talán anyagi és kutatói létszám hiányában is,- a települések kutatása mögött meglehetősen háttérbe szorult napjainkban. Az első nyilvánosságra is hozott római sírleletről jelenlegi tudomásunk szerint még Miller Ferdinánd tájékoztatta a nagyközönséget, 1762-ben. Ez a lelet - az Óbuda (Aquincum) területén származó feltárásból előkerült gazdag mellékletű kőszarkofág, - Grassalkovich Antal gróf ajándékaként a gróf személyes intézkedésére került Pozsonyon keresztül Bécsbe. Mégis az az igazi, temetőpublikációként értelmezhető munka, amelyet az elsők között emlegetünk, Hampel József1 nevéhez fűződik. Ő az ún. raktárréti temető, az aquincumi katonaváros északi temetőjének feltárási anyagát tette közzé, szakszerű leletleírással, a temető képének közlésével. Sajnos a szöveg arról tájékoztat, hogy csak a szarkofágok, kő- és téglasírok, valamint az ólomkoporsós temetkezések kerültek feltárásra, rögzítésre. Az egyszerű földsírok és a szegényebb mellékletű sírok kitermelésre kerültek, és vizsgálat nélkül tárták fel őket. Így az elkövetkező időszak magyar régészetében főként csak sajátos rítusú, gazdag mellékletű temetkezések és szórványos sírok feltárásai, publikációi követhetők nyomon."

--------------------------

 1 lábjegyzet "Hampel József (Pest, 1849. november 10. – Budapest, 1913. március 25.) a magyar régészet kiemelkedő alakja, régész-egyetemi tanár, később pedig az MTA tagja is. Főként Magyarország régészeti anyagának összefoglalásával foglalkozott publikációban. Munkái a szakmai alapjául szolgáltak, nagy hatást fejtettek ki. Ezekben az anyagokban tárgytípusonként foglalkozott a leletanyaggal, és ezzel nagyban meghatározta a régészet fejlődését. "

In: (Lövey-)  Varga Éva:

Késő római fegyveres sírok, Pécs, 2013. pp 47.

A dolgozat E-könyvként külön és más kötetben is megvásárolható, más anyagokkal, kutatásokkal!

 

Lövey-Varga Éva: A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház az Árpád-korban

 Lövey-Varga Éva:

A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház az Árpád-korban

Kiadott könyv: Historia est magistra vitae címen E-book formában két kiadásban 

1. ingyenesen letölthető a Vix blogomon nemzetközi ingyen kötetben és 

2. OSZK ISBN-nel ellátott Elektronikus könyvben rendelhető.

A nagymamám születésnapján írtam annak idején!

Idézem a dolgozatomból:

"Bevezetés: Gyulafehérvár, Alba Iulia rövid története A római kori Apulum casrum helyén épült város Erdélyben, a mai Románia területén helyezkedik el, és a hagyomány szerint még az első magyar királyok alapították és fejlesztették a XI. századtól kezdve. A XVI. századtól sokáig az erdélyi fejedelmek székhelyeként szolgált. Maga Gyulafehérvár az Alsóvárosból és az attól Nyugat felé magasabb helyen fekvő várból áll. Egyik legfontosabb műemléke a Szent Mihály székesegyház. Az első, XI. századi katedrálist I. István (1001-1038) kezdte építeni, és a század utolsó harmadában fejezték be. A XII. században épült az előzőnél nagyobb, ma is álló templom, amelynek először a kereszthajója készült el, majd a 13. század első harmadában pedig, a hajók és a nyugati homlokzat. Szobrászati díszítése két szakaszban történt, az építészeti kialakításánál később. Mivel a tatárjárás során erősen megrongálódott, ezért 1242- 1252 között újjá építették, és az 1277-ig tartó munkákban részt vett a jáki műhely mestereinek egy csoportja is. Bár ebben az évben újból tűzkárt szenvedett, a régi formák szerint újjá építették. A későbbi századok során többször változtattak rajta, de az alapszerkezete lényegében megmaradt. Jelentősebb építkezések a XIV. század első felében, majd a XV. század negyvenes éveiben, és később a XVI. század első negyedében történt. Ekkor alakíttatta át az északi előcsarnokot kápolnává Lászay János részben reneszánsz stílusban, és ekkor épült a Szent Anna kápolna is. A XVII-XVIII. században kisebb átalakítási munkákat végeztek a templomon, de első tudatos műemléki helyreállításról csak 1907-18 között beszélhetünk, amelyre Möller István vezetésével került sor."

In: Lövey-Varga Éva:

A gyulafehérvári Szent Mihály székesegyház az Árpád-korban, PTE BTK Régészet Tanszék - PTE Művészeti Kar, Pécs, 2013.