Lövey Varga Éva
Elengedtelek
A Főnix új ruhája ciklus
Már nem harcolok érted
Régen, ősidők óta hallgatok.
Minden csönd az enyém lett,
A lelkemben sírok és dalolok.
Az évek elrepültek fecskeszárnyakon,
A hajszálak ezüstje megjelent.
A te magányod lassan enyém lett,
Végleg felbomlott a rend.
Csak a logika rögös útjain
Döccen meg halkan a szekér,
Mint egykor Róma útjain,
Hol csak bolyongott a
Papirusztekercsre rótt latin levél.
A sztélé felirata néhol ép,
A másikon ma aranybetű ragyog.
Hogy feledjem el az életem,
Ha az ő küldöttje vagyok?
Szeged, 2020. december 22.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése