2020. szeptember 24., csütörtök

(Lövey-) Varga Éva: Késő római fegyveres sírok, Pécs, 2013.

 



(Lövey-)  Varga Éva:
Késő római fegyveres sírok, Pécs, 2013.

"Bevezetés, kutatástörténet Ma a provinciális régészet közel több mint 200 olyan publikált lelőhelyet tart számon, ahol valamilyen temetőt, vagy temetőrészletet tártak fel. Ezek legnagyobb része emberi maradványokkal és tárgyi mellékanyaggal ellátott sírparcella, sírkert, síremlék vagy sír volt. Ezek a feltárások, és a belőlük eredő leletanyag történeti forrásként kezelendő, hiszen az adott korszak gazdasági helyzetére, társadalmának szerkezetére vonatkozóan máshonnan nem szerezhetünk forrásokat, információt. Mindezek ellenére valós probléma, hogy a temetők kutatása és feltárása – talán anyagi és kutatói létszám hiányában is,- a települések kutatása mögött meglehetősen háttérbe szorult napjainkban. Az első nyilvánosságra is hozott római sírleletről jelenlegi tudomásunk szerint még Miller Ferdinánd tájékoztatta a nagyközönséget, 1762-ben. Ez a lelet - az Óbuda (Aquincum) területén származó feltárásból előkerült gazdag mellékletű kőszarkofág, - Grassalkovich Antal gróf ajándékaként a gróf személyes intézkedésére került Pozsonyon keresztül Bécsbe. Mégis az az igazi, temetőpublikációként értelmezhető munka, amelyet az elsők között emlegetünk, Hampel József1 nevéhez fűződik. Ő az ún. raktárréti temető, az aquincumi katonaváros északi temetőjének feltárási anyagát tette közzé, szakszerű leletleírással, a temető képének közlésével. Sajnos a szöveg arról tájékoztat, hogy csak a szarkofágok, kő- és téglasírok, valamint az ólomkoporsós temetkezések kerültek feltárásra, rögzítésre. Az egyszerű földsírok és a szegényebb mellékletű sírok kitermelésre kerültek, és vizsgálat nélkül tárták fel őket. Így az elkövetkező időszak magyar régészetében főként csak sajátos rítusú, gazdag mellékletű temetkezések és szórványos sírok feltárásai, publikációi követhetők nyomon."

--------------------------

 1 lábjegyzet "Hampel József (Pest, 1849. november 10. – Budapest, 1913. március 25.) a magyar régészet kiemelkedő alakja, régész-egyetemi tanár, később pedig az MTA tagja is. Főként Magyarország régészeti anyagának összefoglalásával foglalkozott publikációban. Munkái a szakmai alapjául szolgáltak, nagy hatást fejtettek ki. Ezekben az anyagokban tárgytípusonként foglalkozott a leletanyaggal, és ezzel nagyban meghatározta a régészet fejlődését. "

In: (Lövey-)  Varga Éva:
Késő római fegyveres sírok, Pécs, 2013. pp 47.

A dolgozat E-könyvként külön és más kötetben is megvásárolható, más anyagokkal, kutatásokkal!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése